5.fejezet-Véletelenek pedig nincsenek!

*Harry szemszöge*

Miután elmesélte egész életének történetét megérkeztek Liam-ék.ezalatt én kislisszoltam a szobából.Semmi bajom Louis-sal csak már vagy 1 órája beszél.Fogadok,most épp Niall fejét tömi a cuki húgáról.Szívesen meghallgatom,de most a gondolataim a rejtélyes társam körül járnak,ezért inkább sétálni indulok.Vajon ki lehet ő?Ismerem?Mit tudhat rólam?Gondolataim villámként cikáznak.Végre elhagyva a házam,a környéket kezdem nézni.Szeretem Londonnak ezt a részét,mert itt nincsenek sajtósok és firkászok.Csak pár cégnek van itt irodaépülete, de ennyi.Meg vihorászó tinilányok sincsenek...Ekkor az útkereszteződésben valaki belém rohan,és érzem ahogyan a forró kávé landol a fehér ingemen
-Istenem ne haragudj!-kezd el mentegetőzni,egy női hang.
-Semmi...-most néztem fel a lányra.Ő volt ott a bulin este,aki aztán elrohant-...baj sincs, ilyen bárkivel előfordulhat.

-Tényleg ne haragudj csak rohanok,mert az ügynököm Molly  mondta ugorjak be az irodába-ami mellesleg ilyenkor zárva van-,mert szeretne velem beszélni,de fogalmam sincs hol lehet az épület.Őszintén mondom soha nem jártam még ezen a környéken-mondta el egy szuszra.

-Nyugi!mondtam már hogy nem vészes.Ha gondolod segíthetek megkeresni a címet,Katherine.-Szerintem biztos volt benne,hogy nem emlékszem a nevére,pedig de.Egy ilyen feltűnő lányra ki ne emlékezne szívesen?Most is kirítt a tömegből pöttyös ruhájával, ami fantasztikusan áll neki.
-Igazán?-kerekedtek el a szemei-Az csodás lenne!
Megmondta a címet,én pedig elindultam a helyes irányba.Nem igazán beszélgettünk. Feltett pár udvarias kérdést,de semmi személyeset nem kérdezett.Nem úgy tűnt mint aki egy nagy rajingónk.A ház ami a megadott címen volt alig lehetett 3 emeletes, tényleg csak pár apró iroda lehet benne.Elővette a a telefonját és felhívott valakit-gondolom Mollyt. Nem szólt bele,csak azt láttam amint a feje pipacsvörös lesz mérgében,majd beleszólt a készülékbe.
-Ide figyelj Margaret Amelia Young!London másik felébe rendelsz,VASÁRNAP,majd mikor felhívlak hangpostán közlöd velem,hogy nem jó,ráadásul mikor már itt állok!Ha holnap reggel meglátlak,inkább ne is szólj hozzám!Nem akarok az ügynököm temetésére menni!Szép napot!-rakta le a telefont.
WOW!Nem semmi ez a csaj!a főnökével így beszél..Én ha megpróbálnám nem lenne belőle köszönet,az tuti!
-Nem hiszem el!!40 éves nő létére úgy viselkedik mint egy kiskamasz-puffog magában.
-Minden rendben?
-Nem,nincs,de ez túl hosszú történet lenne,ráadásul magánügy.
Látom az arcán,hogy valami nagyon bántja,de inkább nem firtatom.
-Figyelj csak!Ha már dugába dőlt a mai programod nem lenne kedved átjönni hozzám?A srácok is ott vannak.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet lenne....
-Tehát igen-szakítom félbe.
-Oké!-mosolyodik el.
Egy lány akit győzködni kell...Hazafele már valamivel oldottabb volt a hangulat.Mikor beléptem az előszobába Louis fogadott:
-Harold Edward Styles!Még is hol a jó büdös francban voltál? -kezdte a szapulást,de szerencsére meglátta Katherinát.
-Helló!Nem te voltál ott a partyn tegnap?-kérdi Liam.
-De igen. Elisabeth Katherine Wingrave de Diamond. De jobb szeretem csak a Kate-t.
-Jó hosszú a neved-szólal meg a barátom.
-Hát igen...a nagyszüleim ragaszkodtak ahhoz hogy ha már a szüleim nem hajlandóak a nekem a Lujza nevet adni a,legalább a családnevet kapjam meg!Kész átok-grimaszol
-Várjunk csak azt említetted, hogy Wingrave?Csak nem Lord Wingrave unokája?
-De,igen.Anyukám édesapja.Miért?-rántja meg a vállát.
Leesik az állam ettől a csajtól!Egy vállrándítással elintézi a dolgokat.az egyik legbefolyásosabb család egyetlen örököse.Ő meg csak annyit mond:igen,miért?Más már világgá kürtölné a dolgokat.A csaj bejárta fél Európát.Lakott Olaszországban,Franciaországban,Németországban.Nem hiszem el....


Sziasztok!
Kicsit későn hoztam a részt,de sajnos nem volt sok időm :(
Nagyon örülnék,ha nyomot hagynátok magatok után és kommentelnétek..
Ölel,
Charlotte!

4.fejezet-Különös találkozás

Lassan közelítenek felénk,majd pár lépésre tőlünk megállnak.
-Nahát,hogy kit látnak szemeim!Nem 2 hete próbáltátok meg elhozni ezt a pár aktát?-kérdi miközben kiveszi a mellettem álló srác kezeiből az említett papírokat.Ha tudná,hogy ami nekünk kell nálam van.Úgy érzem mintha égetnék a lábszáramat, a bakancsomban az iratok.Csak remélni tudom,hogy élve kijutok,mert nem igazán néz ki úgy ez az öltönyös majom mint aki elengedi a területére betörőket.Mondjuk mi se szoktuk....
-És van itt,gy fiatal hölgy is!Látom már a Black sem a régi....Az én időmben nőt felvenni!!Micsoda eszementség!De nem is ez a lényeg!Talán megbeszélhetnénk ezt a másik szobában is,nem gondoljátok?
Nem figyelve,hogy hozzám is beszél,óvatosan a mellettem lévő őrhöz somfordálok,aki mit sem sejtve hallgatja főnökét.Lopva H-ra nézek,aki amint meglátja mit akarok felcsillan a szeme.Szerintem mosolyog is,de sajnos amiatt a nyavalyás maszk miatt nem látom.Észrevétlenül bólint,én pedig a legközelebbi őrt leütöm,majd a mellette álló is ugyanerre a sorsra jut,míg ő azt a férfit tesz harcképtelenné aki ott volt mellette.Az "öltönyös majom" barátunk túlságosan is el volt foglalva monológjával így későn vette észre a támadást.Mire egyet mukkanhatott volna,addigra őt is leütöttük,pont úgy min a másik két pasast.
-Szép munka volt!Most pedig húzzunk,mert kurvára elegem van ebből a helyből!-mondom.
-Én is így vagyok vele,szóval lépjünk.
Az épület előtt már várt minket  kocsi,amivel jöttünk.Beülve odaadtam az aktákat,majd a telefonomat kerestem elő, az autóban hagyott táskámban.Láttam,hogy Moly keresett pár perce,szóval visszahívtam,bár  már negyed tizenkettő is elmúlt.Fogalmam sincs mit akarhat.

*Harry szemszöge *

Nem igazán örültem a hírnek,miszerint nekem kell bemennem az ellenséges területre,de hát nem volt mit tennem.Mellesleg egy olyan csajt osztottak be mellém akiről csak annyit tudok,hogy mindenki az egekig magasztalja a találékonysága miatt.Majd kiderül.Amikor a raktár elé sietek és jelzem neki,hogy itt vagyok, eléggé meglep a gyorsasága.Nem igazán szoktam hozzá ahhoz,hogy egy csaj csak így kicselezzen.Ennél nagyobb meglepetés is csak akkor ért ,mikor a 2 férfit kiütötte.Teljesen lefagytam egy pillanatig mit is szeretne ,de aztán rájöttem.Valóban van abban valami,hogy találékony.Az autóhoz visszaérve rögtön a kezembe nyomta a papírokat,majd felhívott valakit.Legnagyobb meglepetésemre franciául beszélgetett.Csodálatos kiejtéssel cseverészett. Igazából, nem is tudom mit mondott a telefonba,mert alakjában és zöld szemeiben gyönyörködtem.Szerencsére már csak 3 hét és megtudom ki rejtőzik a maszk mögött.A kocsi lassított,majd megállt a főépület előtt.
-Örülök annak,hogy ma este a társam voltál-szólalok meg,miután kiszálltunk.
-Én is így vagyok vele,remélem még lesz hozzád szerencsém!
-Reménykedjünk!-mondom
-Jóét!-bólint majd elindul az épület felé.
-Jó éjszakát-köszönök el,és beszállok az autóba

Reggel a kanapén ott ült Louis és a tvt bámulta.Az arcára valamilyen oknál kifolyólag hatalmas vigyor ült.
-Mi történ haver?
-Tudod mi van az iker tesómmal.....
Louis kiskorában a szülei elváltak.Apja kiköltözött Londonba,magával hozva őt,míg az ikertesója ott maradt anyjával Olaszországban.A lányt utoljára akkor,3 évesen látta.
-Igen emlékszem.
-Kiderült,hogy Ő is itt van a városban,és megkértem az apám,szóljon neki,hogy hadd lássam.
-És???
-Sajnos csak 2 hét múlva láthatom,mert modell és az ügynöke nem engedi el előbb.
Lou lelkesen mesélni kezdett a találkozóról,de engem nem hagyott valami nyugodni.Ez a lány a bulin,a másik a munkahelyen,most meg a haverom ikre.Ez valahogy túl sok....

Itt is volna a 4. fejezet.Remélem jól telt a hetetek!Az enyém picit fárasztó volt,de még kibírható.
Lassan véget ér a suli,szóval kitartás és fel a fejjel!
Ölel,
Charlotte!

3.fejezet-az akció

*Kate szemszöge*

Szerencsémre időben odaértem mert különben a főnököm kinyírt volna,az szent!a Black tagja vagyok lassan egy éve,szóval nem olyan elnézőek mint az elején.A feletteseidet nem ismered egészen az első évig,a nevüket sem tudod csak a kezdőbetűiket mondják meg.Az én főnököm H volt,és aki lány volt itt és látta mind áradozott róla,milyen Istenien néz ki.Sajnos nem sokáig fantáziálhattam H-ról mert odajött hozzám Tom,a társam.
-Szia csajszi!
-Szia Tommo!Mi a mai munka?-kérdeztem izgatottan.
-Hát,be kéne törni az orosz bázisra és kihozni pár iratot....
-Ezek meg vannak húzatva?!-szakítom félbe-Múltkor épp,hogy csak kijöttek Andyék!Kis híján felrobbantak!Még hogy betörni a bázisra!Én kezdő vagyok,te meg Hacker!
-Igen,pontosan,ezért nem velem fogsz menni.
-Akkor mégis kivel?-lassan kezd érdekelni a dolog...
-Hát..Izé.. a főnökkel-vakarja meg idegesen a tarkóját.
-Hogy mondod?!
-Jól hallottad!De inkább ne engem faggass!3 perc és kezdődik az eligazítás,a D27-es teremben.Szedd a lábad,mert elkésel!
Időm se volt tiltakozni,amikor elkezdett tolni az említett helység fele.Mire odaértünk addigra már csak 2 tag hiányzott,de ők is hamar ideértek
-Mai este az ellenséges csapathoz fogunk betörni.-kezdte a monológját Jack. Mindig ő tartja az eligazításokat nekünk.-A párosok már megkapták az eligazítást,mit kell csinálni.Vannak akiknek a társukat lecseréltük őket kérném,hogy menjenek át a szomszéd szobába.
Ő folytatta a mondandóját,mi pedig átmentünk a D28-as terembe,ahol Bob fogadott,és mondta el kinek ki lesz éjjel a párja. Lassan mindenki kiszállingózott a helységből,a társával együtt.
-Kate. A te feladatod különleges.Neked kell kihozni az aktákat,de mivel Tom Hacker és nincs több emberünk,ezért a társad H lesz.Az akció előtt fogsz vele találkozni a raktár előtt.Most pedig menj,és öltözz át.
A szó szoros értelmében kirobbantam az ajtón és villám gyorsan lecseréltem az utcai ruhám az itteni kötelezőre,ami egy fekete naciból,egy pulcsiból és egy maszkból állt.Majd mint egy eszelős,mentem a találkozási pontra.Alig vártam 2 percet amikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.Reflex-szerűen fogtam az illető karját és csavarva azon egyet magam elé rántottam.
-Nyugalom!Az új társad vagyok-szólalt meg.A hangja túl ismerős volt,de most ezzel törődtem a leginkább.
-Ne haragudj,csak megszokás volt. Cicus vagyok.tudom murisan hangzik,de mindenkinek van egy beceneve,így nem kell az igazit használni.
-igen tudom-mondja természetesen.-Ideje lenne indulnunk.
-Nem kéne megvárni a többieket?
-Nem mi külön megyünk.Különben is,ők már elindultak.
Bólintok egyet,majd követem öt egy fekete autóig,amibe beszállunk.Az út nem lehetett több 15 percnél,de mi ezt némán tettük meg.A kocsiból kiszállva,az ajtóig lopakodtunk.Nyitva volt már,hisz a fiúknak ez mégsem kottyant.Nem véletlenül dolgozik velük a Black. Az irattár a folyosó végén volt jobbra.Két őr volt ott akit,oldalról elintéztem,amíg H a zárat törte fel.Mivel nekem fogalmam se volt mit keresünk,ezért a bejáratnál őrködtem,majd a srác a kezében lévő papírokat meglóbálva jelezte,hogy mehetünk.Kintről zaj szűrődött be,majd a füleseinken szóltak,hogy a kerülő utat válaszuk,mert több fegyveres is felénk tart.ekkor léptek zaja ütötte meg a füleimet.
-Rejtsd el ezeket-adta a kezembe a papírokat a fiú.Fogalmam sincs miért kell,de eltettem azokat,míg H találomra felkapott pár aktát.
Ekkor 5 őr lépett be a szobába és egy 6. öltönyös férfi.



Sziasztok!
Itt is volna az újabb rész,egy újabb vasárnap.Nincs különösebb hozzáfűznivalóm csak annyi,hogy jó olvasást,és kellemes hetet!
Kitartás!3 hét és vége a sulinak!
Ölel.
Charlotte

2.Fejezet-Rettegj One Direction!Jövünk!

Itt ülünk a szobámban, a szőnyegen,teljesen kipurcanva,ugyanis már vagy 2 órája válogatjuk a ruhákat.Sosem fordítottam sok időt a kinézetemre,de ez most más volt.Találkozni fogok a One Directionnal!!Szívem szerint sikítva ugrálnék örömömben!!!
Még csak dél van,de Em,már fél tízkor itt volt nálunk.Anyuéknak azt mondtam,hogy a barátnőméknél lesz egy kisebb összejövetel,és hogy odamegyek.Mondjuk ez részben igaz is....Azt mondták menjek csak el.Szerintem még meg is nyugodtak,hogy nem valami őrült helyre megyek ahonnét részegen támolyognék haza egy ismeretlen fiú lakásába.
-Szerinted,hogy állna ez a kék ruha rajtam?-szakított ki Em a gondolataimból.
-Őszintén?Fogalmam sincs.Azt se tudtam,hogy ennyi göncöm van..Mondjuk,nekem legjobban az a barackszín tetszik.Se nem kihívó,se nem rövid,annyira és még a szemedet is kiemeli.
-Lehet,hogy igazad van.....
-Azt veszed fel a "buliba",nincs apelláta!-Fojtottam belé a szót.
-Rendben van!És te mit veszel fel?
-Azt,ott ni-mutattam kedvenc fekete minimre és a szokásos bőrdzseki +domina cipőre.
-Na,ne!Ezt te sem gondolhatod komolyan!Ki van csukva.hogy abba jelenj meg!
-Már pedig,de!Attól,hogy még találkozom a kedvenc bandámmal,nem fogok rögtön rózsaszín tüll szoknyában parádézni!Szépen is néznék ki,de most jöjjön a hajunk és a sminkünk!-tereltem gyorsan.
Barátosném szeme felcsillant,majd rám hagyta a ruhaválasztásomat.
Két óra múlva teljesen készek voltunk.A stílusosság kedvéért egyforma kiegészítőket vettünk fel,majd anyuméktól elköszönve elindultunk a Harleym-mal.Mindig azok az emberek jutnak az eszembe mikor motorozok,akik olyanokat mondanak,hogy ilyen fiatal lánynak nem kéne ilyen veszélyes dolgokat művelni,meg hogy nem nekem való.Talán pontosan ezért szeretem annyira.Szeretem a szabadságot amit nyújt,a függetlenséget,a veszélyérzetet.
Emma,segítségével,hamar odataláltam,és még volt 20 percünk kezdésig.
Az épület csodás volt.Sok vendég sétálgatott,beszélgetett.Leginkább idősebb korosztály volt jelen,mondjuk nem is csodálom,hiszen ez itt csak egy diszkrét összejövetel volt,a fiúk pedig csak pár számot fognak majd játszani.
-Drágám,úgy örülök,hogy eljöttél és hogy,magaddal hoztad Katherinet is-köszöntött miket Paul.
-Mi is nagyon,örülünk a meghívásnak.A világért ki nem hagytuk volna-szólaltam meg.
-Annyira boldog és izgatott vagyok -lelkendezett Em.
-Még kibírsz 2 percet ugye?Mert már csak annyi van kezdésig!
Cinkosan egymásra néztünk a barátnőmmel,majd követtük Pault a hátsó kertbe,ahol egy kis színpad volt,körülötte kis asztalokkal és kényelmes székekkel.Majd felvonult a színpadra a négy srác -sajnos több mit egy éve lépett ki a bandából Zayn- és bele kezdtek a zenélésbe. .Fantasztikusan élvezetem,akkor is ha csak,fele annyi ideig zenélnek,mint egy koncerten. Emmel alig bírtuk ki,hogy ne őrjöngve ugráljunk.Néha még én is elcsodálkozom,hogy lehetek ilyen kettős személyiség.Jeges,zord,komoly,felelősségteljes vs. gyerekes,őrült,felelőtlen. Gondolataimat megszakította a tapsvihar és a fúk köszönet mondása.Szomorúan álltunk fel és mentünk oda a fiúk menedzseréhez.
-Nagyon köszönöm,hogy itt lehettem.Csodásak voltak a fiúk!Mindet köszönök bácsikám!-adott egy puszit Em az arcára.
-Bácsikám?!-hallottunk meg a 4 fiút a hátunk mögött,akik kicsit meg voltak lepve.
-Igen!Hadd mutassam be az unokahúgom és a barátnőjét,Emmát és Katherinet.
Elég érdekesen felállás volt,mert nem mi voltunk zavarban a srácok előtt,hanem fordítva,amin jót mosolyogtunk a barátnőmmel.
-Nem is mondtad ,hogy van egy ilyen csinos unokahúgod-szólalt meg először Niall.
-Na és még a kísérője-kontrázott Harry,alsó ajkait megnyalva,ami-belátom-irtó szexi volt!
-Én is örülök a találkozásnak és annak is,hogy ennyire próbátok behálózni,de sajnálattal közlöm ez nem fog összejönni.Próbáld meg türtőztetni a kicsi Harryt!-erre mindenki röhögni kezdett,bár nem viccnek szántam
-Azt hiszem Styles emberedre találtál!Végre egy lány akin nem fog "Mr.Szívdöglesztő" mosolya-vigyorgott továbbra is Liam.
-De most tényleg mit keres itt egy ilyen lány -tette fel azt a kérdést Harry.

/Harry szemszöge:/

Az előadás után épp Paulhoz mentünk oda,aki két korosztályombeli  lánnyal beszélgetett,és csak a mondat végére értünk oda,ami pont elég volt ahhoz,hogy kellemes meglepetés érjen minket.Bár Paul unokahúga csinos volt,a másik lány jobban érdekelt.
Nem hagyott nyugodni az a dolog,hogy egy ilyen vad,kihívó-mindamellett gyönyörű bombázó-mit kereshet itt.
A kérdésemre meg csak ennyit válaszolt:
-Ne ítélj meg a külsőm alapján,mert az nem árul el rólam sok mindent!-Aztán fogta magát és odament a többiekhez-akik időközben az egyik asztalnál helyet foglaltak,-súgott valamit a barátnőjének aki bólintott Kate pedig elbúcsúzott.
Az órámra pillantva én is követtem cselekedeteit,mert különben elfogok késni.

Sziasztok!
Itt is lenne a 2.fejezet.
Eredetileg tegnap szerettem volna hozni,de mivel nem volt kész csak ma tudtam kirakni.
A részeket szerintem vasárnaponként fogom hozni,de ha lesz időm hét közben is rakok fel.
Puszi,
Charlotte 

1.Fejezet-Boldogság a rémálomban

Már megint felriadtam hajnalban,és  a tavaly nyáron történteket éltem át újra.Nagyon rég nem voltak rémálmaim,főleg nem ilyen sokáig.Már kezdtem azt hinni végre megszűntek,de sajnos tévedtem...
Gyorsan elmentem lezuhanyozni,majd magamra kaptam egy fekete  nacit, egy pink felsővel, egy térd alá érő magassarkú csizmával és természetesen a bőrdzsekimmel.Aztán lerohantam a konyhába ahol már-vagy még(ki tudja)- nem volt senki.Ittam egy kávét,aztán a motoromra pattantam és a suliig lévő negyedórás utat végig száguldottam.Már ott várt rám a barátom,Dave-azt hiszem, de lehet.hogy Tom?végül is mindegy- majd egy gyors csók után a terembe rohantam ahol egyetlen és igaz barátnőm várt.
-Kate!Hogy-hogy ilyen korán? Hol marad az,hogy "be se jövök a 3. óráig?-Kérdezte,hangom nem túl hűen utánozva Em.
-Már megint álmodtam.-Zártam rövidre.
Barátnőm arca rögtön elkomorult.Ő volt az egyetlen aki tudott a "kis incidens"-ről. Csak neki mondtam el mi történt.Vele mindent megosztottam,mindent tudott rólam.Még azt is,hogy a kedvenc színem a rózsaszín,pedig mint "az iskola fő lázadója"nem igazán osztottam meg.
-Azt hittem végre megszűntek!
-Én is!-Nem nagyon volt kedvem beszélgetni,pedig nem tehetett róla,hogy azok a borzalmas képek újra előtörnek az álmaimban.
-Ne legyél ilyen !El tudom hinni,hogy borzalmas,de már lassan egy éve történ mind ez.
-Igen életem legpocsékabb egy éve volt!Kis híján elveszítettem az ösztöndíjam a Cambridge-i egyetemre,a szüleimmel szóba se állok,a pasijaimat hetente váltogatom,de nagyon jó nekem!Pontosan te vagy az egyetlen aki tud erről!Persze Isteni az,hogy az utcán is rám köszönnek olyanok akiket nem ismerek,meg mindenki olyan akart lenni mint  te,és úgy is akar öltözködni,de ezt inkább passzolnám,ha normális életem lehetne!Átadom a helyem Tessnek,ő úgyis pontosan olyan mint a filmbeli,gonosz iskolai boszorkák!-Fakadtam ki.Persze halkan,ugyanis a legtöbben azt hiszik TÖKÉLETES életem van.Na ja.Csak is.Mert létezik olyan...
-Jól van,csak próbáltalak kicsit felvidítani.Már el is felejtettem milyen morcos vagy ha nem alszod ki magad rendesen.
Szerintem folytatta is volna ha,nem jön be Miss Parker. Még a neve is olyan furi! Alsóban imádta mindenki aztán elhagyta a barátja és most egy házsártos öregasszony lett.
-Miss Diamond kérem jöjjön ki,ha már megtisztelte az órámat azzal,hogy befáradt.
Kelletlenül kivánszorogtam a táblához.Szerencsémre -és a tanár szerencsétlenségére-este átnéztem az anyagot,meg hát a bioszt még szeretem is szóval,nem volt nehéz dolgom.
-Jól van,menjen a helyére.Ez egyszer mázlija volt!Miss Blake! Ugye nem alszik?Jöjjön csak ki!
És ez így ment 45 percen keresztül!!Azt hittem meg fogok halni!
-Siralmasan teljesítettek!Ez teljességgel elfogadhatatlan!Következő órán felelni fogunk ebből és a 39. leckéből.-Ezzel a mondattal ki is vonult!Hála Istennek!
-Végre!Komolyan azt gondoltam,hogy meg akar ölni!Bár ez az Ő esetében nem is lenne annyira szokatlan-morgolódott mellettem Em.
-Nyugodj meg,én is.Tényleg mit tervezel a hétvégére?-váltottam témát.
-Jó,hogy kérdezed fantasztikus hírem van!A nagybácsikámnak sikerült jegyet szereznie a One Direction zártkörű koncertjére!Szombaton,pontosan 16:00-kor kezdődik és azt követő partira is megvagyunk hívva!
-ÚRISTEN!Nem hiszem el!!!!!Tényleg kikönyörögted Paulnál a jegyeket?!Ugye tudod,hogy imádlak és,hogy te vagy a legjobb barátnő?
Már most tudom,hogy alig várom a holnaputánt!Nem érdekel mi fog jönni,de a hétvégém csodás lesz,az már biztos!Már csak az alibim kell kitalálni,mit mondok otthon...

Sziasztok!

Itt van az első rész.Remélem tetszett nektek.Szerintem nem lett annyira vészes!:p
Nem is gondoltam azt,hogy ilyen nehéz blogot írni,olyan könnyűnek tűnt.Most már megértek minden kedves bloggert!
Szép estét,
Charlotte!

Sziasztok!
Ez lenne az első blogom,szóval nézzétek el ha itt-ott kisebb-nagyobb hibákat látnátok.
Igazából már több tucat blogot olvastam és úgy gondoltam belekezdek egy sajátba,remélem sikerül valamit kihoznom a dolgokból.
 Charlotte